Eugénie/Eugenie de Sade (1970)

Eugénie/Eugenie de Sade (1970)

Albert Radeck, a népszerű író eléggé furcsa viszonyt ápol mostohalányával, Eugenie-vel. Eugenie titokban a mostohaapja erotikus könyveit bújja, ám a férfi mindezt felfedezi, és ajánlatot tesz neki, hogy kövessenek el együtt zseniálisan kigondolt szadista gyilkosságokat. Eugenie persze nagyon is nyitott az olyan dolgok irányában, mint megölni valakit, ezért megígéri, hogy hűségesen követni fogja a mostohaapát. És a gyilkosságok elkezdődnek…

Jess Franco az 1969-es Justine után egy évvel folytatta a tisztelgést Sade márki előtt. Az eredmény, a „Eugenie de Sade” véleményem szerint ki fogja elégíteni a műfaj rajongóit. A produkció szexuálisan explicit, és egyáltalán nem riad vissza még egy mostohaapa és lánya közti grafikus szexjelenettől sem. Az erőszak is a brutálisabb fajtából való, bár a vér nem folyik olyan mértékben, mint amennyire a jelenetek megkövetelnék. Érdekes egyébként, hogy a hetvenes években (mint a szexualitás vászonra vitelének fő éveiben) milyen bátran nyúltak a klasszikus erotikus irodalomhoz, benne Sade márkival. Napjainkban erre senki nem mer vállalkozni, leszámítva talán a magát a márkit főszerepbe állító „Sade márki játékai” (Quills) című, nem túl explicit filmet. Vicces, és egyben szomorú: a hetvenes években Franco, Pasolini, Bertolucci és más európai társaik ledöntögették a szexuális tabukat a filmvásznon, manapság pedig a tabuk nagy része újra áll, vagy éppen a szakma mutat teljes érdektelenséget az egész téma, illetve műfaj iránt.

A „Eugenie de Sade” természetesen legnagyobb részt a Eugenie-t játszó Soledad Mirandán áll, vagy bukik. Nos, Miranda jobb már nem is lehetne. Ahogy térdeit felhúzva ül és néz, vagy ahogy ormótlan fehér szemüvegben és piros kalapban mered az első áldozatra, alaposan emlékezetünkbe vésődhet. Franco az interjúban elmondja, hogy Mirandát a Susan Korda névvel akarták a producerek futtatni, de Miranda a forgatás után megérezte, hogy neki más szerepet osztottak odafent. Így is lett: ez a gyönyörű színésznő pár nappal később egy autó roncsai között lelte halálát.

Mindenképpen ajánlom tehát megtekintésre Franco Eugenie-jét, mert bár a tempó helyenként erősen lelassul (és az elég rossz bőrben lévő Eugenie-ért szerintem elég vicces módon „küzdenek” az orvosok: letakarják nyakig egy lepedővel, aztán otthagyják; se infúzió, se mentő, se semmi), a szadista hangulat végig megvan. A legemlékezetesebb rész az osztrák stopposlány kivégzése (benne Miranda felejthetetlen sztriptízével), de egy prostituált óriási vasfogóval történő megfojtása sem mindennapi látvány.

A dvd elsőrangú: a kép hibátlan, van felirat a francia hangsávhoz (megy ez, Blue Underground) és a trailer mellé egy húszperces Franco-interjú is jár, melyben meggyőződhetünk arról, hogy Franco ekkor már elég rossz bőrben volt, de elméje élesebben vágott, mint valaha. 

Végeredmény: Élvezetes Franco-darab remek dvd-kiadással

A film: 8,5 pont

A dvd: 10 pont