A Menina e o Estuprador (1982)
Vanessa egy elkényeztetett
tinilány, akivel valami nagyon nincs rendben. Anyjával pocsék viszonyban van, a
nagy kertes házban unatkozik, barátnőjével közös sétái során pedig különös
víziói támadnak: amint megpillant egy férfit, a legkülönfélébb szexuális
látomások törnek rá, melyekben ő a szenvedő fél. Nemsokára találkozik egy
különös pszichológussal, akinek borzasztó tervei vannak vele…
Az „A Menina e o Estuprador”
egy egész érdekesen induló softcore-darab, amely dicséretes módon karakterekkel
próbál operálni a folyamatos szex helyett. Az más kérdés, hogy a megvalósítás
helyenként a középszerű és a gyenge szintje között mozog. Az alaphelyzet nagyon
jó, Conrado Sanchez rendező jól vegyíti az erotikus jeleneteket a szürreális látomásokkal.
A nagy kérdés, hogy mindez ki tudja-e tölteni a film 79 percét? Nos, nem tudja.
Egy idő után ellaposodik a sztori, és bár a finálé során egész hatásos a
csattanó (megtudjuk, milyen múltbéli események váltják ki Vanessából a
látomásokat), az összkép éppen csak eléri az átlagot. Vanessa Alves kisasszony
még a pozitív meglepetések közé tartozik, mert elég jól színészkedik, a többiek
viszont - talán még a színes bőrű inast leszámítva - felejthetőt produkálnak.
Sanchez néhányszor nem szimulált szexjeleneteket is bedob, de ez túl sokat nem
tesz hozzá a színvonalhoz (sőt). Ami viszont egyenesen borzalmas a filmben, az
a zene. Nem vicc, folyamatosan Mike Oldfield-, és Pink Floyd-plágiumok szólnak,
utóbbitól konkrétan a „The Wall” lett lenyúlva. Hogy itt a jogdíjak és egyebek
körül mi történt, arról sajnos semmilyen információt nem találtam, pedig ez,
valljuk meg, egészében véve érdekesebb lenne, mint maga a film.
Végeredmény: Szexdráma
mutatós főszereplőnővel, szörnyű zenei aláfestéssel és aránylag tisztességes
forgatókönyvvel
A film: 5
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése