David Hamilton-ötösfogat
Az alábbiakban egy
ma már nem létező műfaj képviselőjéről szólnék. A műfaj a művészi softcore
erotikus film, a rendezőnk pedig nem más, mint David Hamilton. A név ismerősen
csenghet a fotóalbumok szerelmeseinek is, hiszen számos könyve jelent már meg
világszerte. Hamilton specialitása mind albumaiban, mind filmjeiben a fiatal
lányok lenge öltözetben, és többnyire anélkül való fotografálása volt (mármint
persze nem ő volt ruha nélkül), eköré pedig a rendezéseiben egy-egy naív,
életvidám, giccses történetet kerekített. A lányok a filmekben és a fotókon is
sok esetben az „under age”-kategóriába tartoztak, ezért a rendező Úrnak bizony
gyakran kellett bíróságra járnia ezügyben. A filmekről összességében
elmondható, hogy történetük semmiség, csak arra szolgálnak, hogy a főhősleányt
minél szebb képekbe komponálhassa bele a rendező, és állandó operatőre, Bernard
Daillencourt. De nézzük is a filmeket:
Bilitis (1976)
Az imádnivaló Patti D’
Arbenville játssza Bilitist, aki példaképül egy idősebb nőt (Mona Kristensen)
választ, majd a sztori végén megpróbál neki saját maga férfit szerezni. A
történet talán még itt a legkidolgozottabb, a forgatókönyvet ugyanis a híres
rendező-író, Catherine Breillat alkotta meg. Gyönyörű fényképezés, és főleg
egyik személyes kedvencem, az azóta Franciaország legelső színészvonalába
tartozó Bernard Giraudeau gondoskodtak arról, hogy a „Bilitis” Hamilton egyik
legjobb és leghíresebb filmjévé váljon.
A film: 9
pont
Laura/Laura, les ombres de l’ été
(1979)
Egy szobrász, aki később egy
tűzben megvakul, szerelembe esik régi szerelme tinédzser lányával. Tömény
giccs, de nagyon erotikus; Dawn Dunlap
(Forbidden World) itt kezdte meg nem túl hosszú színészi pályafutását, és szépségét
elnézve hálásak lehetünk neki, hogy elkezdte. A „Laura” borzasztóan sok negatív
kritikát kapott, pedig szerintem szintén Hamilton legjobbjai közé tartozik. Ha
eltekintünk a „mese habbal” jellegétől, megállapíthatjuk, hogy Dunlap számos
jelenete a hetvenes évek legerotikusabbjai közé sorolható.
A film: 8
pont
Gyengéd unokatestvérek/Tendres
Cousines/Cousins in Love (1980)
A rendező ezúttal a második
világháború elejére, Franciaországba, egy kis vidéki házba kalauzol el minket,
ahol nyomon követhetjük a lányos kinézetű Thierry Tevini kalandjait, aki a
férfiak távollétében a ház női tagjainak célkeresztjébe kerül (na nem mintha ez
ellenére lenne). A „Tendres…” Hamilton leggyengébb filmje; kevés az igazán rá
jellemzően erotikus jelenet, repkednek a klisék, ráadásul Hamilton óriási hibát
elkövetve rendre gyengénél is gyengébb slapstick-humort erőltet, melyről lerí,
hogy abszolút nem ért hozzá. Később bevallotta, hogy már forgatás közben elment
a kedve az egésztől, mit mondjak, ez látszik is a végeredményen.
A film: 3
pont
Un été á Saint-Tropez/A Summer in St.
Tropez (1983)
A film és David Hamilton
egymásra talált. Talán így is lehetne jellemezni egy mondattal az „A Summer…”-t,
melyben a rendező Úr nagyszerű húzáshoz folyamodik: elhagyja a történetet, a
dialógusokat, és pusztán azt mutatja a filmben, amihez a legjobban ért: fiatal
lányok itt, ott, egy házban, a természetben, a vízben, a vízparton és még
sorolhatnám. Az egész alig egy órás, de elandalító, álomszerű, minimálisan
szürreális és nagyon erotikus (bár a meztelenül a parton futóedzést tartó
lányokat mellőzhette volna, biztos ekkoriban látta a direktorunk a „Chariots of
Fire”-t). A zene is tökéletesen illeszkedik a szebbnél szebb képekhez, ráadásul
a film végén még meglepetésben is részesülünk, már ami az egészen addig
homályban rejlő történetet illeti.
A film: 10
pont
Első vágyak/Premiers désirs (1984)
Három leányzó csónakba
száll, majd viharos időjárás közepette partra száll egy szigeten. Egyikük
(Monica Broeke) egy kis házban tér magához, átázott ruhácskája nélkül, és ez
annyira összezavarja, hogy egyből ismeretlen megmentője keresésére indul, akit,
naná, hogy meg is talál, sok-sok kellemes percet szerezve a nézőnek (meg persze
magának). Bár találkozunk még néhány karakterrel, a középpontban természetesen
a három, majd később a két lány áll; egyiküket Emmanuelle Béart alakítja, aki
nem sokkal e film után szárnyalni kezdett a világhír és számtalan fesztiváldíj
felé. Talán mondanom sem kell, hogy a „Premiers…”-ben színészi tehetsége
mellett főleg egyéb pozitívumait csillogtatja. Mindent egybevetve, a
„Premiers…” is igazán szerethető alkotás.
A film: 8
pont
A külvilág természetesen nem
bánik szűkmarkúan a dvd-megjelenésekkel. Míg idehaza szinte esély (és sajnos
igény) sincs dvd-kiadásra, addig külföldön szinte alig találunk helyet, ahol ne
jelent volna már meg az összes Hamilton lézerlemezen (az ez idáig utolsó éppen
egy német „Tendres Cousines” volt). A triplalemezes dobozt szívből ajánlom,
Hamilton három legjobbja, a „Bilitis”, a „Laura” és az „A Summer…” van benne,
és ha megemésztjük a pocsék vhs-képminőséget, ízelítőt kapunk egy mára már
alaposan lealacsonyított, eljelentéktelenedett, szinte csak vegetáló műfajból.
Végeredmény: Egy eltűnt műfaj emlékezetes darabjai
A dvd: 5 pont
A dvd: 5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése