Baba Yaga (1973)

Baba Yaga (1973)

Valentina (Isabelle De Funés), a fiatal divatfotós egy este titokzatos nővel találkozik. A fekete ruhás nő (Carroll Baker) szinte megdelejezi, majd meghívja magához. Valentina hazaérve furcsa dolgokat tapasztal: fényképezőgépe szokatlanul kezd működni, őt magát rémálmok gyötrik, az ismeretlentől kapott porcelánbaba időnként mintha életre kelne, és Valentina ismerősei közül van, aki meghal, másokat rosszullét fog el. Valentina tudja, hogy a titok nyitját a fekete ruhás nő házában kell keresni, méghozzá az egyik lépcső mellett a földön, ahol egy szőnyeg alatt feneketlen lyuk található…

Corrado Farina megannyi nehézségen küzdötte át magát… de megérte, a „Baba Yaga” egy kimagaslóan színvonalas képregény adaptáció. Az alapanyag Guido Crepax erotikus képregénye volt, és a film úgy működik hibátlanul, hogy Farina saját elmondása szerint még csak nem is úgy készítette el száz százalékban, ahogyan szerette volna. A rendező az élőszereplős jelenetek nagy részét „képregényesítve” próbálta képre vinni, fekete-fehérben, homályosabb kontúrok között, de ebből a stílusból végül csak kevés maradt meg a kész produkcióban. A szereplők válogatásánál újabb problémák merültek fel, a már kiválasztott Anne Heywood egyszerűen elhagyta a forgatást egy amerikai western kedvéért (jó sokat lepereltek róla ezért a lépéséért), így Farina három nap alatt volt kénytelen színésznőt találni a varázslónő szerepére. A választás végül Carroll Bakerre esett, aki azonban telt arcával távol állt az eleve elképzelttől. Valentinát, vagyis Isabelle De Funés-t (a legendás komikus, Louis De Funés unokahúgát) Farina egy fényképről választotta ki, más kérdés, hogy mikor a színésznő megjelent a reptéren és találkozott a rendezővel, már egészen másképp nézett ki, mint a fotón. A szerepre egyébként pályázott a szőke szépség, Ely Galleani is, de állítólag a próbafelvételei katasztrofálisan sikerültek; viszont ha már ott volt, nekiszegezték a kérdést, nincs-e kedve eljátszani a porcelánbabát? Láss csodát, Galleaninak volt kedve, bár Valentina karakteréhez képest ez némi visszalépést jelentett neki, mivel néhány jelenetében csak annyi a dolga, hogy félmeztelenül a kamerába mosolyog, egyszer meg egy korbácsot suhogtat szegény Valentina mögött. A férfi szereplők elhanyagolhatók, és a film csupán 83 percig tart - akkor mégis mitől zseniális a „Baba Yaga”? Nos, a rendezés remek (pedig a producerek Farina tudta nélkül összevagdosták az egészet, így neki kellett mindent a helyére tennie), Funés kisasszony amellett, hogy ontja magából az erotikát ruhában és anélkül is, még színésznőnek is elsőrangú, a finálé, az álomjelenetek (nácikkal, poroszokkal) borzasztóan hangulatosak és izgalmasak, az atmoszféra pedig páratlan.

Bár a film nem olyan durva és explicit, mint amennyire lehetne, azért így is van erotika bőséggel, plusz egy kis korbácsolás is. Carroll Baker és Funés full frontálját kivágatták a cenzorok (a dvd-n a kivágott jelenetek között azért ott vannak), így előbbi bájairól le kell mondanunk. Érdekes módon a nagy „ruhaledobásra” Baker beszélte rá Farinát, ő beleegyezett… aztán a cenzorok kinyesték az egészet.

A dvd-n e kivágott jelenetek mellett van egy informatív rendezői interjú, galéria, doku a képregényről és egy előzetes. A Blue Underground ezen a lemezen is folytatja a feliratozás elleni hadjáratát; widescreen kép, mono hang.

Végeredmény: Hangulatos képregény-adaptáció remek szereplőkkel

A film: 10 pont

A dvd: 8 pont