Alice, édes Alice!/Alice Sweet Alice
aka. Communion aka. Holy Terror (1976)
Alice (Paula Sheppard)
borzasztóan rühelli testvérkéjét, Karent (Brooke Shields). Szerinte Karen a
kivételezett, a tejben-vajban fürösztött, szebb babákat kap, és lám, most éppen
elsőáldozós fejdísze is minden határon túlmegy. Alice kisiskolás kora miatt
ilyenkor nem tehet egyebet, mint visszavonul duzzogni, és kedvenc csótányaihoz,
valamint egy színes álarc mögé rejtőzik. Mikor elérkezik a nagy nap, Karen
elsőáldozása, az események tragikus fordulatot vesznek: Karent valaki
brutálisan meggyilkolja. Az elkövető ugyanolyan sárga kabátot visel, mint
amilyen Alice-nek van, ráadásul az álarca is megegyező. Vajon Alice gyilkolta
meg testvérét?
Érdekes, nagyon érdekes
darab az „Alice…”. Alfred Sole filmje kedvtelve száműzi a konvenciókat, és
inkább a meglepetésekre támaszkodik. Azokból pedig van bőven, amerikai film
például eléggé óvakodni szokott attól, hogy olyan gyűlöletet mutasson be két
gyerek között, mint amilyet az „Alice…” első húsz perce. Aztán megtörténik a
gyilkosság (szegény Brooke Shieldstől itt el is búcsúzunk), ami szintén nem
hagyományos úton történik, szerencsétlen lányt egy lezárt ládában gyújtja fel
gyilkosa. És ami még meglepőbb, hogy a film egyre véresebb. Gyakran lesújt egy
erősen Psychóra emlékeztető konyhakés, de egy jobb sorsra érdemes férfit is
kötözött sonka állapotban hajítanak le a sokadik emeletről, a befejezés során
meg egy másik férfi nyaki ütőere pumpálja a szabadba a piros éltető nedűt. És
ami talán a legmeglepőbb, hogy a forgatókönyv féltávnál nemes egyszerűséggel
lelövi a poént, és fellebbenti a fátylat a gyilkos kilétéről. Ez a lépés talán
nem a legszerencsésebb, bár az is tény, hogy az izgalom megmarad a végjátékra
is.
Az alakítások átlag
felettinek mondhatók, bár a nagynénit játszó Jane Lowry néha elég idegesítő. A
kis Alice bőrébe bújt Paula Sheppardot viszont élmény nézni, és ez különösen
úgy igaz, ha tudjuk, hogy Sheppard ebben az évben 19 éves volt.
Végső gondolatok? Az „Alice,
édes Alice” mindenképpen megéri az árát, a néző grabancát egy pillanatig sem
engedi el. Egy kis slasher-feeling is van, plusz annál több „Psycho”, amire még
a zene is rájátszik, például amikor a már említett konyhakés dolgozni kezd.
A film mindemellett a sorsát
sem érdemelte meg, számos helyen ugyanis csak akkor kotorták elő a kópiát,
amikor (1978-ban) Brooke Shields befutott a „Pretty Baby”-vel…
Végeredmény: Egy horrorfilm, amit érdemes néha elővenni - nem csupán Brooke Shields miatt
A film: 9
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése