A vörös halál álarca/The Masque of the
Red Death (1964)
A pestis, a „vörös halál”
pusztít mindenfelé, de a gonosz Prospero herceg biztos benne, hogy kastélyába
visszahúzódva őt és talpnyalóit, udvartartását nem fenyegeti veszély. Prospero
egy óriási álarcosbált tervez, eközben folyamatosan a Gonoszt kutatja,
szórakozásképpen pedig elrabolja, és a várba hurcolja a szépséges Francescát. A
katonák Francesca szerelmét és apját is fogságba ejtik; rájuk biztos halál vár,
míg Prospero a lánynak gondtalan jövőt ajánl. Vajon sikerül-e megszökni a három
szerencsétlen fogolynak Prospero birodalmából? És vajon ki lehet az a vörös
csuklyás alak, aki körül arat a halál?
Roger Corman két Edgar Allan
Poe által papírra vetett történetből (a címadó mellett a „Hop-Frog”) gyúrta
össze ezt az elképesztő látványvilágú, mesterien fényképezett (Nicolas Roeg)
horrorfilmet. Azt a horrorfilmet, amelyet sokan egyszerűen csak Corman
„legbergmanosabb” művének neveznek, nyilvánvalóan a „A vörös halál…” és „A
hetedik pecsét” közti hasonlóságokra célozva. Cormannel kapcsolatban egyébként
legendává vált, hogy minden befektetett centje megtérült a filmszakmában,
szinte egyedüliként kollégái közül. Ennek megfelelően „A vörös halál…”
elkészítésénél is megtalálta a spórolás módját, a forgatást ugyanis 5 hét alatt
lezavarta, ráadásul Angliában, ahol még az adófizetéssel sem volt túl sok
dolga. Vincent Price monstre alakítást nyújt, karaktere gonoszabb már nem is
lehetne, de a többiek is mind nagyon jók. Ha ez a cikk németül íródna, azt
hiszem, a film látványvilágára a „Fest für die Augen” lenne a helyes kifejezés.
Mindenkinek ajánlom figyelmébe azt a jelenetet, amelyben a gyönyörűséges Jane
Asher jó néhány termen halad át, és mindegyik terem más-más színben pompázik; a
stáb a felvételhez állítólag külön díszlet építésére kényszerült.
Az 1964-es évjárat ellenére
vannak brutális részletei a filmnek. Az állatbőrbe bújt nemesúr fáklyaként
történő elégése kellemes látvány, miképpen egy hölgy is nem mindennapi módon
veszik oda, őt egy bájos fekete madár csipkedi halálra. Hazel Court
karakteréhez fűződik a „The Masque…” legvitatottabb jelenete is, egy szürreális
álom, amely 1964-hez mérten kellő szexuális tartalmat árasztott magából, ezért
az ezzel foglalkozó bizottság fontolgatta a kivágását (ma már megmosolyogtató
mindez, elnézve újra és újra a kérdéses jelenetet).
Ezt a legendás mesterművet
mindenkinek látnia kell, és ehhez például a német dvd-kiadás ajánlható, amely
az MGM gondozásában jelent meg. Ötféle mono hangsáv (közte az eredeti angollal)
van a lemezen hétféle felirattal, a kép 2:35-ös szélesvásznú, és tökéletesen
adja vissza a hihetetlen színhasználatot. Sajnos extrák nincsenek, és valahogy
az eredeti angol cím is lemaradt a borítóról elöl-hátul (a lemezre viszont rá
van írva), így a filmet a „Satanas - Das Schloss der blutigen Bestie” néven
kell keresni.
Végeredmény: Szemkápráztató horror, minden gyűjteményben ott a helye
A film: 10
pont
A dvd: 8
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése