Amerikai rémregény/American Gothic (1988)

Amerikai rémregény/American Gothic (1988)

Három ifjú pár - tehát három fiatal srác és lány - úgy dönt, hogy egy kis vakációra indul repülővel. A probléma az, hogy a repülő egy hasznavehetetlen ócskavas, és az út közepén, egy kis szigetnél bemondja az unalmast. Mivel nem sikerül megjavítani, a társaság sátrat ver a szigeten, majd másnap a fiúk-lányok egy kis felderítőútra indulnak. Kiderül, hogy nincsenek egyedül, egy szép, ámde eléggé ódivatú házhoz érnek. Kis idő múlva a házigazdák is előkerülnek, egy idős pár, melynek gyermekei is vannak. A családdal igazából csak egy gond van: egyetlen tagja sem épelméjű…

Őszintén szólva, igen sokat vártam ettől a horrorfilmtől, mikor azonban a végére értem, meglehetősen nagy hiányérzet tátongott bennem. Ígéretes sztori, Texasi láncfűrészes módra agyament család, egzotikus, félelmetes helyszín… aztán valahogy mégsem. Kezdjük a szereplőkkel: a főszereplő ifistáink egy kivétellel színészileg és karakterileg is gyengék (ez egyébként állandó hibája az ilyen típusú horroroknak). Vagyis az alakítások átlagosak, a szereplők meg - és itt már átcsúszunk a forgatókönyv gyenge pontjaihoz - néha olyan ostobaságokat csinálnak, hogy rossz nézni. Afölött talán még szemet lehet hunyni, hogy egy vadidegen házban, ahol látnivalóan laknak valakik, mit összeökörködnek, és minden helyiségbe benyitogatnak ifjoncaink, de az már nagyon idétlen például, amikor az egyik fiatal fazon simán hagyja, hogy két agyament családtag egy szakadék szélén álló hintán lökdösse. Elég szánalmas az is, hogy a pisztollyal sakkban tartott család elől egy nagy nehezen megtalált csónak helyett miért kell újra az erdőbe menekülni - ami az üldözőknek ugyebár hazai pálya -, ráadásul még a pisztolyt is eldobni.

Vannak jó dolgok is, például a főszereplő leány lelki traumája, és ennek beépítése a sztori későbbi részébe, vagy említhetném még Rod Steiger jelenlétét is. De sajna mindez elég kevés, sokkal többet is ki lehetett volna hozni a dolgokból. A befejezés tulajdonképpen működik, de horrorból kevéskét kapunk, szadizmusból semmit, a Texasi láncfűrészes meg elérhetetlen magasságokból integet John Hough filmje irányába.

Az „Amerikai rémregény” megjelent vhs-en idehaza a feliratos és hangalámondásos kazettáiról is emlékezetes Mokép jóvoltából, bár nekem nem lett szerencsém hozzá, mert amikor ki akartam kölcsönözni, éppen akkor esett szét…

Végeredmény: Sokat ígérő, de vérszegény horror

A film: 5,5 pont