Cosa avete fatto a Solange?/What Have You Done to Solange? (1972)

Cosa avete fatto a Solange?/What Have You Done to Solange? (1972)

Enrico és Elizabeth békésen csónakáznak, és enyelegnek - egészen addig, amíg Elizabeth fel nem sikolt, mondván látott egy gyilkosságot. Enrico nem hisz neki, azt gondolja, szerelme csak az időt húzza szüzessége megőrzéséért. Nemsokára kiderül, hogy nem messze az idilli csónakázástól valóban gyilkosság történt: egy Hilda nevű lányt öltek meg elég brutálisan, ugyanis egy kést szúrtak a nemi szervébe. A pár érintett a gyilkosságban, mivel Enrico tanár egy katolikus lányiskolában, Elizabeth a diákja, Hilda pedig szintén ebbe a tanodába járt. Hogy a tiltott viszony le ne lepleződjön, a tanár úr hazugságokba bonyolódik a felesége és a rendőrség előtt, Elizabeth rémálmai folytatódnak a gyilkosságokról, a diáklányokat késsel szinte felnyársaló sorozatgyilkos pedig tovább űzi véres tevékenységét… és vajon mi történhetett Solange-zsal?

Nyugodtan kijelenthető, hogy Massimo Dallamano a hetvenes évek egyik legjobb giallóját alkotta meg - rögtön az évtized elején. A „Solange” felvonultatja a műfaj minden szépségét: brutális sorozatgyilkos, fordulat fordulat hátán, rejtélyes múltbéli események, vér, erotika, letaglózó befejezés. Dallamano remekül göngyölíti a szálakat, és szinte mindenkit gyanúba kever, aki csak feltűnik a vásznon. Nagyon jók a karakterek: Fabio Testi (vörösesszőke hajjal és szakállal) figurája tipikus giallo-hős, akit számos csapás ér, majd egyedül lát neki a gyilkos felderítésének, miközben még ő sem tisztázódott a gyanú alól. Felesége (Karin Baal) karaktere talán a legjobban kidolgozott, és a változatosságra (egy újabb gyilkosság után) neki nyílik igazán lehetősége. Elizabethnek (a szépséges Cristina Galbo), a szűz diáklánynak nagy tervei vannak tanára oldalán, ám mivel vízióiban látott a gyilkosból egy keveset, élete veszélybe kerül.

Dallamano rendezése elsőrangú, a gyilkost szinte tökéletesen bújtatja a képen a szemünk előtt; az adrenalinszintet eközben a tettes szemszögének gyakori felvételével, és fekete kesztyűjével (például tárcsázás közben) növeli, sőt, az iskolai zuhanyozós-leselkedős jelenettel még Hitchcockot is megidézi. A leghatásosabb azonban a rejtélyes sztori a múltból, amely kellemesen hátborzongató (vagy inkább megdöbbenésre késztető), különösen úgy, hogy e sztori főszereplője - mintegy szellemalakként - egyszerűen besétál a filmbe, az események kellős közepébe.

Ízig-vérig profi giallo a „Solange”, amely egyébként egy nem hivatalos trilógia része; a másodiknak nevezett részt („What Have They Done to Your Daughters?”) szintén Dallamano készítette el, de a harmadik felvonás („Enigma Rosso”) a mester váratlan halála miatt már Alberto Negrin keze alól került ki.

A „Solange” zenéjét - talán már mondanom sem kell - Ennio Morricone szerezte, legalább olyan emlékezetes dallamokkal, mint amilyen maga az összhatás.

A dvd-megjelenések közül először az amerikait említeném, azért is, mert egy mondatban elintézhető. A Shriek Show kiadásán sajnos nincs felirat, és ez a fordulatok nagy száma miatt is csökkentheti az élvezetet. Az olasz kiadás a 01 Distribution terméke, amely nívós, és végre úgy is néz ki (kívül-belül), amilyennek egy zseniális giallót látni szeretnénk. A dvd-n olasz-angol hang és felirat, valamint nagy mennyiségű filmográfia és fotó található (kár, hogy valami dokura, vagy interjúra nem futotta). Remek a képminőség is, az angol hang viszont messze tompábban szól, mint az olasz.

Érdekesség még, hogy bár a „What Have They Done to Your Daughters?” Németországban is megjelent, a „Solange” érthetetlen módon nem, sőt, Germániában ez a remekmű egy szimpla Edgar Wallace-filmként szerepel az adatbázisokban.

Végeredmény: Egy remek giallo emlékezetes befejezéssel

A film: 10 pont

A dvd: 9 pont