Abigail Lesley Is Back in Town (1975)

Abigail Lesley Is Back in Town (1975)

Abigail Lesley visszatért a városba. A hír hallatán Priscilla (Rebecca Brooke) legszívesebben a falra mászna frusztráltságában, félelmében és - vágyakozásában. A kisváros (ami valójában egy kis halászfalu) többi lakója között is villámgyorsan elterjed a nagy újság, és mindenki tudja, hogy az élet a következő napokban/hetekben alaposan fel fog bolydulni Abigail jóvoltából. És ez így is történik: Abigail gyorsan lecsap szomszédjára, aki Priscilla plátói szerelmének lánytestvére, majd szépen sorban jönnek a többiek. Sorra kerül Priscilla locsifecsi barátnője, majd annak visszahúzódó és bátortalan barátnője, Priscilla plátói szerelme, de végül természetesen maga Priscilla sem maradhat ki. Azt hiszem, a leírtakból könnyen kiderül, hogy egy erotikus filmről van szó, ha pedig elárulom, hogy a rendező Joe Sarno, akkor mindez nyilvánvalóvá is válik. Sarno legtermékenyebb időszaka a hetvenes évekhez sorolandó, amikor számos színvonalas szexfilmet forgatott. Az „Abigail…” egy a sorból, és azt kell mondanom a látottak nyomán, hogy Sarno bizony értette a dolgát.

Az 1921 márciusának idusán született rendező alkotása jó példa arra, ahogy a hetvenes években egy színvonalas erotikus film kinézett: aránylag egyszerű történet, hétköznapi kinézetű hölgyek-urak, igényes fényképezés és némi drámaiság a forgatókönyvben. Jellemző az is, hogy a színészek nyugodtan nevezhetők színészeknek, ugyanis egyik sem rí ki dilettantizmusával a többiek közül. Sajnos manapság már nem ez a helyzet, nagyítóval kell keresni az olyan művet, amelyben a történet és az erotika némi egyensúlyban áll egymással. A mai szilikoncsodák színészkedni nem, dögunalmasan fetrengeni viszont annál inkább tudnak, de az ilyesmit az ember megtalálja éjszaka a pornócsatornákon (hogy aztán öt perc múlva már el is aludjon rajta), márpedig aki erotikus filmre vágyik, az szerintem egy erotikával fűszerezett történetre vágyik, és arra, hogy ezt a történetet legalább valamekkora költségvetéssel tegyék vászonra/képernyőre. De nem is szapulom tovább a mai filmes ipart (szapultam már eleget), inkább dicsérném Sarno Abigail-jét, melynek főszerepében Rebecca Brooke például nagyon jó alakítást nyújt, de a többiek is teljesen természetesek, talán egyedül a címszereplőt játszó Jennifer Jordan gyengébb, de ő sem kirívóan.

A film érdekes módon csak az utolsó húsz-harminc percre tartogatja a legtöbb szexjelenetet, de egyrészt azért addig is van erotika bőven, másrészt, amiről beszéltem, egyáltalán nem unatkozunk, mert a kellemes hangulat, és a tény, hogy a kamera előtt-mögött nem dilettánsok vannak, megteszi a magáét. Mindenképpen ajánlom tehát az „Abigail…”-t annak, aki színvonalas erotikus filmre vágyik, és nem csak agyatlan, unalmas szexjelenetek egymásra dobálására; és ajánlom egyúttal a teljes évtizedet is, hiszen ekkor a műfaj igazi virágzását élte.

Végeredmény: Aki Joseph Sarno munkásságával akar megismerkedni, az nyugodtan kezdheti ezzel

A film: 8,5 pont