Baby Love (1968)

Baby Love (1968)

Egy London lepusztult kerületében élő nő egy szépnek nem nevezhető napon úgy dönt, hogy elég volt, és öngyilkos lesz. 15 éves lánya eközben iskolában van, és éppen fogadásból smárol osztálytársaival. Luci ezután anyja egyik korábbi ismerőséhez kerül (az elhunyt búcsúlevélben kérte az elhelyezést), aki egy gyönyörű házban él feleségével, és szintén tinédzser fiával. Luci hamar megszokja, hogy vége a nélkülözésnek, és úgy tűnik, a „kiegészült” család boldogan élhet. Csak egy dologgal nem számolt senki: Luci éppen „azt” a korszakát éli, és bájaitól a család egy tagja sem menekülhet meg…

1968-ban már igencsak kezdtek dülöngélni a szexuális tabuk a mozivásznon. Ennek ellenére meglehetősen merész húzásra szánta el magát Alastair Reid rendező, amikor ebben az évben egy családbomlasztó, tinédzserkori szexualitást bemutató, meztelen jeleneteket is tartalmazó Lolita-sztorit vitt filmre. A film tulajdonképpen egy one woman-, akarom mondani one girl-show, ugyanis minden szem Linda Haydenre szegeződik, aki ekkor még csak 15 éves volt. Hayden nemcsak vizuálisan, de színészileg is a legjobbat hozza a jeleneteiben, sikerül átküldenie a képernyőn/vásznon minden korából adódó fájdalmát, és szexuális zavarodottságát. A film pszichológiailag is jól felépített, a tini igen nagy érdeklődést mutat új „apja” iránt, de pótanyjától is babusgatást vár, amely valószínűleg (bár ez még sok lett volna ekkoriban a nézőknek, a film így is, úgy is X-es besorolást kapott akkoriban) szintén túllép a normális kereteken. A legkönnyebb préda, a Lucire öltözés közben lazán rányitó tinédzser fiú azonban folyamatos visszautasításban részesül a jövevény részéről, nála még az idősebb, „moziba lányok tapizása céljából járok” férfi is nagyobb esélyt kap. A film legjobb jelenete az, amikor a csónakázó fiú és Luci egy néhány tagú társaságba botlik, amelynek főnökfélesége úgy tűnik, hogy rá akarja vetni magát Lucire. A jelenet mégsem egyértelmű (ugyanakkor zseniális!), az idegenek nem a végsőkig brutálisak, és határozottnak sem mondhatók, de Luci is mintha inkább kíváncsi lenne, mintsem ijedt.

Rendkívül nívós produkció tehát a „Baby Love”, mind színészileg, mind történetileg a helyén van benne minden. Mindez sajnos nem mondható el az amerikai kiadású dvd-ről, amely egy nullától tízig terjedő skálán egyértelműen mínusz ötvenest érdemelne. A képminőség olyannyira moslék, hogy őseink elrongyolódott videokazettái ehhez képest blu-ray képet adnak. A hangminőség borzalmas, a szomszédból átszűrődő hangokat jobban lehet érteni. A menüben nem lehet látni, hogy éppen mire nyomunk entert, a címlap olcsó vacakság, a hátsó borítóra egy árva nevet sem sikerült írni, nemhogy stáblistát (bezzeg a drága kiadó összes elérhetősége ott van). A forgalmazó nevét inkább le sem írom, minek a reklám olyanoknak, akik szemetet adnak el nem kevés pénzért.

Végeredmény: Intelligens Lolita-sztori

A film: 9 pont

A dvd: 0 pont