Az erdei fantom/The Burning (1981)
Egy nyári tábor vásott
kölykei úgy döntenek, hogy alaposan megviccelnek valakit az éj leple alatt. A
tréfa balul sül el, az illető ugyanis lángokba borul, és a tóba esik. Általános
meglepetésre 5 év múlva visszatér, és az éppen aktuális tábor lakóival szóba
elegyedik, hasznos tanácsokkal látja el őket az ifjúkori szerelemről, segít
nekik lepedőt teregetni és baseballozik velük. Á, nem, csak tréfáltam: bosszúra
éhesen, egy termetes ollóval felfegyverkezve elkezdi tizedelni az ifjúságot…
A „Péntek 13.” sikerét meglovagolandó
készült el a „The Burning”, amely tulajdonképpen az említett klasszikus egyik
folytatása is lehetne. Sorozatgyilkos szétcsap jellegzetes fegyverével egy
csomó komisz és szexéhes táborozó kölyök között - mintha Jason lenne, de nem ő
az, hanem egy ollós, elég csúnyán összeégett fickó. És hogy ollós barátunk
milyen színvonalon öldököl? Nos, a „The Burning” úgy közelítgeti a neves előd
nívóját. A film a slasherek minden sebéből vérzik: bugyuta és egysíkú karakterek,
kiszámítható szituációk (kötelező úszkálás, és erdei szexelés) sorakoznak fel.
De ugyanakkor „Az erdei fantom” hozza azt is, amitől egy slasher hatásos tud
lenni, és ez nem más, mint a gyilkosságok nagyon profi technikai kivitelezése,
valamint ezen jelenetek atmoszférájának megteremtése. Előbbiért Tom Savini volt
a felelős, aki bámulatosan élethű munkát végzett a „sminkes” effektusokkal. Szükség
is volt rá, hiszen a film egyik csúcspontja az a jelenet, amelyben hőseink egy
csoportja egy összetákolt tutajon evez hazafelé, de hirtelen előttük terem a
nagyolló, és pillanatok alatt vérengzést rendez a lapátolók között.
A szereplők nem
különösebbek, de senki sem lóg ki lefelé közülük, igaz fölfelé sem - bár oly
mindegy, a hangsúly a vérengzéseken van. Egyébként valahol Holly Hunter
Oscar-díjas színművésznő is feltűnik a vásznon, de - szégyenemre, hiszen nagy
rajongója vagyok néki, úgyhogy most el is bujdosok - nem vettem észre rövidke
mellékszerepét.
Végeredményben egy oké
slasher a „The Burning”, bőségesen adagolja a vért (cenzúrázták is rendesen, a
„Video Nasty”-k közé is feliratkozott), és néhol (a vége felé) egészen
izgalmas.
A dvd az Ultrafilm
kiadványa, amely teljesen rendben van, a szinkron régi, a főszereplő lúzer fiú
például Alföldi Róbert hangján szólal meg.
Végeredmény: A nyolcvanas évek eleji slasher-hullám egyik jobb darabja
A film:
7,5 pont
A dvd: 8,5
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése