Chantal (1969/2007)

Chantal (1969/2007)

A hatvanas évek végén, a cenzúra általános enyhülése idején több híres rendező szerint is „minden a meztelenségről szólt”. Ennek a hullámnak az egyik képviselője az 1969-es „Chantal”. Egy alig egy órás kis produkcióról van szó, melyben a főhősnő Los Angelesbe érkezik, hogy ott nagy sztárrá, filmcsillaggá váljon. Az elhatározást persze tett követi, de Chantalra, mondanom sem kell, nem színészi képességei miatt csap le a szakma (alja). Nick Philips filmjén látszik, hogy szinte fillérekből készült: az egész tulajdonképpen pár ágyjelenet, a végén pedig egy extra hosszúságú zenés sztriptíz, mindez időnkénti narrációval megspékelve.

Az 1969-es „Chantal” egész érdekes, bár felejthető képviselője az ekkoriban tobzódó sexploitation-hullámnak. A dupla dvd vonatkozó része meglepően gazdag extrákban, van kommentár, interjú, trailerek, a legjobb mégis a „These Girls Are Fools” című fekete-fehér, 1956-os (!) kis filmecske, melynek témája szinte azonos a fő filmmel.

2007-ben elérkezett az idő, hogy a „Chantal”-t is remakeljék (miért pont ő maradt volna ki). Az olcsó sexploitation-filmeket sorozatban gyártó Tony Marsiglia-Misty Mundae páros lineáris elbeszélésűvé változtatta a végtelenül hosszú jelenetekből álló eredetit, több teret engedve a mellékszereplőknek.

Ami rögtön feltűnő lehet, hogy a remake-ben kevesebb a meztelenség, Marsiglia próbál inkább minél több kevésbé sexploitation-elemet csempészni a filmbe. Hogy ez mennyire nem jól sikerül neki, arra bizonyíték, hogy a legjobban sikerült jelenet pont az, amelyben Chantalt egy fénykép fejében két behízelgő, majd annál kétszínűbb hölgyemény alaposan lealázza. A végig kínosan játszani próbáló Misty kisasszony ekkor meglepően hiteles. A film többi része már nem igazán üti meg ezt a szintet, sőt, néha kimondottan nevetséges, de azért összességében nézhető (bár az furcsa, és jól jellemző a prűd Egyesült Államokra, hogy lassan már egy európai művészfilmben több szex és meztelenség van, mint egy tengerentúli sexploitationben).

A dvd 2007-es része ugyanolyan színvonalas extrákban, mint a másik: kommentár, Making of, kamerateszt (ez minek?) és Misty-kommentár is van.

Végeredmény: Akinek Misty Mundae bejön...

A film: 4 és 5 pont

A dvd: 10 pont