Der freie Wille (2006)
Főszereplőnket Theo Störnek
hívják. Theo nőket erőszakolt meg és vert meg kegyetlenül, ezért zárt intézetbe
került. Kilenc év elteltével hagyja el a börtönét, hogy újra beilleszkedjen a
társadalomba. Sikerül munkát találnia egy nyomdában, de nap mint nap újra rátör
az érzés, a kényszer az erőszakra. Egy napon találkozik főnöke lányával,
Nettie-vel, és ez egy időre megváltoztatja az életét, ismét lát valami értelmet
a hétköznapokban. Nagy kérdés azonban, hogy Theo múltját, és azóta sem szűnni
akaró beteges vágyát elbírja-e az új szerelme. Ráadásul Nettie sem könnyű eset,
az apjától nemrégiben elköltözött lány ugyanis szintén hajlamos az
összeomlásra.
A „Der freie Wille” dráma a
javából, de mindenképpen sort kell rá keríteni ezeken a hasábokon, ugyanis 1.
az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb német filmjéről van szó (márpedig a
németektől futószalagon érkeznek a zseniális, provokatív filmek), 2. a képi megvalósítás szürke,
sivár és kegyetlenül brutális. Kevés a szöveg, annál több a hipnotikus
beállítás; klisé egy szál se, száz százalékos realizmust kapunk, de ezt német
földről már megszokhattuk. A karakterek tökéletesek, a legapróbb rezdülésük is
hatást vált ki a nézőből, végtelen fájdalmuk, szenvedésük pedig elsöprő erejű.
Theo megszemélyesítőjeként
Jürgen Vogel brillírozik, Nettie szerepében pedig Sabine Timoteo látható, aki
sokáig nem érezte magát kellően erősnek a karakter eljátszásához, ennek
ellenére tökéleteset alakít. A két főszereplőnek egyébként iszonyúan nehéz
dolga volt, hiszen egyik jelenet intenzívebb a másiknál. A film tervét közel
hat évig dédelgette a rendező Matthias Glasner és Vogel, aki társíróként és
társproducerként is részt vett a produkcióban.
Nemcsak pszichikailag
brutális a „Der freie Wille”, hanem képileg is: az első tíz percben látható
megerőszakolás-jelenet naturalisztikusabb, kegyetlenebb nem is lehetne. (Timoteo
néhány barátnője a bemutató vetítésen már öt perc után távozott a helyiségből,
mondván ezt nem lehet kibírni), de nem kevésbé sokkoló végkimenetelű Nettie
találkozása Theo egyik múltbéli áldozatával.
Az utolsó tíz perc azonban
minden korábbit felülmúl intenzivitásában: megdöbbentő, filmvásznon ritkán
tapasztalható erejű képsorokat szenvedünk végig együtt a két főszereplővel a
tengerparton. Aki megnézi Glasner filmjét, az valószínűleg soha nem tud majd
szabadulni a befejező képektől. De hát ez lenne a nagybetűs MOZI lényege, és a
Glasner-Vogel páros műve a legnagyobbak között van.
A pár éve a német filmhét
keretein belül itthon is vetített film (szégyen, hogy egyik hazai forgalmazó
sem látott benne fantáziát) tökéletes dvd-kiadással rendelkezik a Kinowelt
jóvoltából. A kétlemezes verzió audiokommentárt, interjúkat, minőségi kimaradt
jeleneteket tartalmaz, és mellé kapunk még füzetet is. Német 5.1-es hang, plusz
német és angol felirat van a 164 percnyi játékidő alatt, amely szinte
pillanatok alatt eltelik.
Végeredmény: Brilliáns dráma Németországból
A film: 10
pont
A dvd: 10
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése