Démon/Demon aka. God Told Me To (1976)
Szimpla hétköznap New York
utcáin: belvárosi nyüzsgés, csúcsforgalom, emberek hullámzó tömegei. Hirtelen
lövések dörrennek, és járókelők tucatjai rogynak össze és terülnek el a földön,
ki sebesülten, ki holtan. A halált osztogató golyók egy ormótlan torony
irányából érkeznek. A rendőrség nagy erőkkel megjelenik, az egyik zsaru (Tony
Lo Bianco, aki majdnem Robert Forster lett) pedig, miután kiszúrja a
lövöldözőt, fittyet hányva a kollégákra felmászik hozzá a torony tetejére.
Párbeszéd veszi kezdetét, melynek során a zsaru felteszi a kérdést: „Miért
tetted?” A válasz szokványosnak tűnik, de az elkövető férfi szemei teljesen
őszinte, átélt vízióról tanúskodnak: „Az Úr parancsolta.”
Nemsokára további esetekkel
is dolga lesz a rendőrségnek, például egy ünnepi díszfelvonuláson egyik
rendőrtársuk kezd lövöldözni pisztolyával, több embert megölve. A rendőrök
nyomozásuk során egy titokzatos, vállig érő szőke hajú figurára gyanakodnak
mint felbujtó, és megindítják utána a hajtóvadászatot… bár kétséges, hogy a
rejtélyes alak egyáltalán létezik-e.
A „Wicked Stepmother” című
1989-es borzadály miatt alaposan leszóltam Larry Cohen rendező munkájának
minőségét, a „Demon” kapcsán viszont elismerően bólogatok. A „Demon” című
(sci-fi) horrornak vannak ugyan gyenge pontjai (melyekről azért szólni fogok),
viszont az összkép mindenképpen pozitív. Az atmoszféra nagyon a helyén van, a
zene is (eredetileg Bernard Herrmann lett volna a zeneszerző, de ő a némafilm
megnézése után pár perccel meghalt), izgalomra is van ok már a legelső perctől:
a toronyból lövöldöző fanatikus látatlanban is ijesztő, a jelenet pedig a film
legsikerültebbjei közé tartozik. Cohennek ezenkívül sikerül az eseményeket
egyfajta erőteljes misztikummal, bizonytalansággal telítenie, és soha nem
engedi, hogy a produkció másodrangú (zsaru) thrillerré degradálódjon (Félek,
ugyanez a számtalan szokványos zsarufilmjéről híres nyolcvanas években így
alakult volna). Végig a lelki folyamatok, és valami megfoghatatlan, de
érezhető, kitörni készülő borzalom játssza a főszerepet.
Érdekes az „elraboltak az
ufók, és valahol máshol raktak ki”-mellékszál is, bár némelyeknek kissé
túlzásként hathat még ezzel is bonyolítani a dolgokat. Így el is érkeztünk a
gyengébb pontokhoz: ez elsősorban a történet középső harmada, és néhány logikai
buktató. A sztori középtájon elég sokfelé szétágazik, és igazából egyik sem
jobb a másiknál, együttvéve pedig alaposan összezavarja a nézőt (és itt most
nem a megdöbbentést értem ezalatt). Zavarossá válik a szkript, és
tulajdonképpen a fináléig túl sok értelme nincs is, de mindezt Cohen olyan
atmoszférikusan, pergőn és jó timing-érzékkel tálalja, hogy a Kedves Néző
minden bizonnyal érdeklődve várja majd a végkifejletet. Ami egyébként szintén
nem okoz csalódást, ráadásul feltűnik benne a kellemesen rosszarcú, szinte
horrorfilmekbe született fizimiskájú Richard Lynch is.
Mivel, mint említettem a
szkript jó nagy labirintusba rángatja bele a nézőt, a logikai buktatók
észrevétlenek maradnak, kivéve egyet, ami azért fájt (legalábbis nekem): amikor
az első félóra rendkívül hatásos jelenetei leperegnek, és valahogy el kell
indulnia a nyomozásnak, a forgatókönyv meglehetősen egyszerű eszközt vesz
igénybe: Zsaru: „Nem láttak valaki gyanúsat a környéken a felvonulás előtt?”
Környékbeli: „Most, hogy mondja, egy szőke, vállig érő hajú fazon volt erre,
hű, de gyanús volt, csak úgy sugárzott belőle a gyanússág!”
A párbeszéd persze nem így
zajlik le, de sajnos ilyen érzetet kelt, vagyis itt, amikor azt kellene
elhinnünk, hogy simán kiszúrnak valakit egy több ezres tömegből, mondván „de
gyanús volt”, jobban tesszük, ha logikai érzékenységünket standby-üzemmódba
állítjuk.
De mindenképpen érdemes megtekinteni
a filmet. Tartogat számunkra néhány remek jelenetet (mint mondtam, az első
jelenet nagy kedvencem; egyrészt felidézi Peter Bogdanovich „Targets” című
filmjének lövöldözőjét, másrészt pár éve aktuálissá is vált, elég, ha
felidézzük a végül lemeszelt apát és fiát, akik szintén az USA-ban hús-vér
embereken tartottak lőgyakorlatot), és folyamatos bizonytalanságot, mondhatni
negatív energiát áraszt. Tehát lehetőleg ne akkor nézze meg senki, ha rossz
kedve van, mert ettől garantáltan nem lesz jobb (sőt).
Végeredmény: Különös hangulatú, de kifizetődő horror
A film:
7,5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése