A Virgin Among the Living Dead/La nuit des étoiles filantes/Christina, princesse de l’érotisme (1973)

A Virgin Among the Living Dead/La nuit des étoiles filantes/Christina, princesse de l’érotisme (1973)

Christina (Christina von Blanc) apja végakaratának kihirdetésére egy kisvárosba érkezik. Egy nagy házban különös alakokkal (rokonokkal) találkozik: egy némával (maga Jess Franco), egy idősebb rokonnal, aki szeret zongorázni, egy vak nővel és egy leszbikussal. Christina tulajdonképpen nem sejt semmi rosszat - még annak ellenére sem, hogy időnként halálra rémül vendéglátói furcsa dolgain - egészen addig, amíg meg nem találja apját holtan, egy kötélen lógva. A halott elkezd beszélni hozzá…

Jess „Jesus” Franco Virginje a szélsőségek filmje. Ami jó benne, az nagyon jó, ami rossz, az viszont irgalmatlanul pocsék. És mivel utóbbiból jelentősen több van, nem mondható, hogy a Virgin a rendező legjobbjai közé tartozna. Zene, operatőri munka (Bruno Nicolai, José Climent): elsőrangúak, van néhány csodás felvétel a tájról, a kastélyszerűség belső folyosóiról (nem beszélve a záró képsorokról) és ezeket még a szokásos, Francóra jellemző felesleges, és időhúzó zoomolgatás sem rontja le. Szépséges főszereplőt is sikerült találni, Christina von Blanc hol meztelen, hol valamilyen kis ingecskében futkos a kamera előtt. Igazából ennyi a pozitívum, a többi elég nagy csőd. A húsparádé (plusz egy kis fetrengés) nem generál sok erotikát, vér szinte alig van, a történet (és a forgatókönyv) ötlettelen, eseménytelen és unalmas, az alakítások meg a bűnrossz, és a nevetséges között mozognak (vagy inkább egy helyben állnak). A vak nő szeméremszőrzetét „kisollózó” leszbikus gyenge, Franco tátogásával egy nagy tréfa, de van még néhány egyéb, irtó bénán grimaszoló színész is, köztük egy kopasz, idősebb orvosféleséggel, aki időnként olyan dilettánsan dülleszti a szemeit, hogy azt lehet hinni, azok mindjárt kiesnek és elgurulnak.

Rossz, de nem annyira rossz film a Virgin (már ahhoz képest, hogy például 2002-ben beválasztották egy „The worst Movies of All Times” című kiadványba): Franco csinált ennél sokkal nagyobb szemetet is. Csak éppen egy ilyen hangzatos címtől lényegesen többet várna az ember. Összességében ideális altató a film, hosszú időn át nem történik semmi, és mire igen, addigra túl késő.

Végeredmény: Ha valaki Jess Franco-filmet akar nézni, ne ezzel kezdje

A film: 3 pont