Adsz vagy kapsz/Trick ’r Treat (2007)

Adsz vagy kapsz/Trick ’r Treat (2007)

Halloween éjszakája van, mindenki szörnyűséges jelmezekbe bújik, a gyerekek édességért kopogtatnak az ajtókon, a fiatalok partit rendeznek, ahol bőségesen folyik az alkohol… de a forgatagban igazi vér is folyik, nem is kevés. Emellett életre kel egy harmincéves legenda, de találkozhatunk Piroskával, egy fekete álarcos vámpírral és sok-sok kis növésű zombival is…

Michael Dougherty írta és rendezte is (egy korábbi, 1996-os ötlete nyomán) ezt a butuska kis időtöltést. Dougherty sajna ugyanabba a csapdába esik, mint számos kortársa: a figurák lógnak a levegőben, karakterekről nem nagyon beszélhetünk, a történet meg vékony, mint az átlagember pénztárcája. Mondjuk ez még mind nem lenne baj, ha Michael barátunk irgalmatlanul erős stílussal, eredeti beállításokkal és saját, egyéni látásmódjával töltené fel csordultig filmjét. De nem így történik, egy kis színekkel való játszadozáson kívül a hatásmechanizmus a megszokott, már sokszor látott módon működik, vagyis saját stílusról nem nagyon beszélhetünk. Tulajdonképpen mindezek miatt haragudnom kellene a filmre, mint ahogy a megnézése után jórészt időpocsékolásnak is éreztem ezt a nyolcvan percet. Ellenben az a tény, hogy Dougherty legalább megpróbált írni valami ÚJAT, erősebben késztet arra, hogy horrorfilmje pozitívumaira visszaemlékezzek. Kellemesen jól, borzongatóan sikerült például a liftes-bányás-zombis epizód a földbe fúródott busszal és az öt gyerkőccel, ekkor végre igazi, fojtogató atmoszféra alakul ki. „Elmegy”-kategória az igazgató kerti ásása és a szomszéd (Brian Cox) poénos-trágár szövegei, abszolút mélypont viszont a bőrszerkós vámpír kilétének feloldása, melynek során az általam igen kedvelt Anna „True Blood”-„Zongoralecke” Paquin égeti le magát néhány szóra sem érdemes kolléganőjével együtt teljesen felesleges cicimutogatós és transzformációs képsorok közepette.

Az „Adsz vagy kapsz” egyébként a nehéz sorsú filmek közé tartozik, nagy reményekkel készítették, maga a hatalmas Bryan Singer állt a háttérben - hogy aztán a tekercs a dobozba kerüljön majdnem két évre. A fejesek a Warner Bratyóknál állítólag megijedtek a tervezett premier hetének konkurens produkcióitól, ezért lett jegelve a film, melyet végül csak dvd-n hoztak ki. Ez a rögös út a bemutató felé valamiféle kultikus hírnevet teremtett Singer és Dougherty művének, talán ezért is a sok rajongó, akik rajongásuk okaként főleg az eltalált hangulatot, az epizódokat kísérő színvilágot és a Ponyvaregényre utaló idősík-váltogatást nevezték meg. De mint feljebb írtam, nálam legalábbis csak a bányás-buszos résznél jött át bármiféle hangulat, a színek és az idősíkok váltogatása meg jelentős százalékban arra szolgál, hogy a gyér történetekről elterelje a figyelmet. Azt azonban mindenképpen meg kell még jegyeznem, hogy az „Adsz vagy kapsz” semmivel sem rosszabb horrorfilm (sőt), mint agyonajnározott, több tízmilliót jövedelmező kortársai, a rimékek és folytatások tucatjai. Azt meg végképp nem érdemelte meg, ahogy a lehetséges mozipremier előtt elbántak vele.

Összességében az „Adsz vagy kapsz” minden téren nagyon erős (a szokásos) hiányosságokkal rendelkezik, de ugyanakkor szimpatikus vonásokkal is. Én egyszer megnéztem, többször nem fogom, a véleményem a mai horrorfilmekről nem lett általa rosszabb - igaz, túlságosan jobb sem.

Végeredmény: "Adsz vagy kapsz" - ha meg is kapjuk, megnézni nem kötelező

A film: 5,5 pont